3.részlet

*Pár óra múlva*
-Érted mehetek?-kapta fel a telefont rögtön Jeremy,ahogy a kijelzőn megpillantotta Lydia nevét.
-Pont ezért kerestelek.Készen állok.Akkor a középszerű pizzéria?-szólt bele vidáman a lány.
Három pizzéria fért el a városban.Még régebben azon voltak,hogy bejárják mind a négyet,és osztályozzák őket.Azóta van a legrosszabb hely,a középszerű,és a gazdagoké.A gazdagoké pedig azért lett a gazdagoké,mert egy pizza ára felért egy aranyrúddal.Tény,hogy isteni a kajájuk,de elképesztően drága.Jeremy és Lyia csak akkor látogatják meg,ha épp különleges eseményt terveznek.
-A mai lehetne egy különleges esemény.Viszont ne éldd bele magad,mert most nincs pénzem ilyesmire.-magyarázta elkeseredetten a fiú,miután átkutatta a tárcáját.-Egy jó középszerű pizza megteszi.
-Nem is nagyon vágyom sznob pizzára az illemtan után.-nevet fel Lydia,hogy megvigasztalja legjobb barátját.-Várlak.
Jeremy felkiabált az emeletre,jelezve indulását,és kirohant a kocsijához.Az apját nem izgatta,hogy távozik.Az anyja pedig még otthon sem volt.
Lydiáék háza csupánk pár saroknyira volt tőlük,így Jeremy percek alatt odaért.Kopogás nélkül berontott a házba,és felrohant a lány szobájához.Az ajtó előtt megtorpant,és beszólt.
-Na?
-Szinte sejtettem,hogy három percen belül ideérsz!-kiabál ki a szobából.-Rögtön jövök,menj le addig a kocsihoz!
Jeremy beletörődötten leballagott az autóhoz.Nemsokára megjelent Lydia.Amikor a srác észrevette,elkerekedett a szeme.Lydia úgy öltözködött,ahogy szokott.Viszont a valódi koránál sokkal idősebbnek nézett ki.
Bedobta magát az anyósülésre,és várakozóan pillantott Jeremyre.
-Na?Indulunk középszerű pizzát enni?-kérdezte.
Jeremy zavartan bólintott és elindult a szóban forgó hely felé.Útközben többször is nekifutott,hogy rákérdezzen Lydia külsejére.Végül csak talált egy "Hogy nézel már ki?!"-nél tapintatosabb utat.
-Kérdezhetek valamit?-veszi le a tekintetét az útról egy pillanatra.
-Persze.-a lány kicsit kétségbeesetten válaszol.Mintha rosszat sejtene.
-Miért nézel ki úgy,mintha legalább 21 lennél?-vigyorodott el Jeremy,látva a Lydia arckifejezését.
-Most ilyen kedvem volt.
-Nem számítassz senkire?Senki különlegesre?
-Nem.Csak te,meg én.
-Pontosan.Ahogy megbeszéltük.-Jeremyt valamennyire megnyugtatta a válasz.Tudta,hogy a kedvéért Lydia nem öltözik ki.Egy átlagos pizzázóba pláne nem.Azt sejtette,talán a közös kajálásukból hármas kajálást csinál a lány.Mondjuk Antoninnal.
A pizzázó előtt két-három autó állt.Hétköznap este nem sok vendég van.Egy eldugottabb,sötétebb sarokban foglalnak helyet,ahol még a pincér is nehezen találja meg őket.Leadják a rendelést.Nem sokkal később egy ziháló alak esett be az ajtón.Körülnézett az értteremben,és vadul integetni kezdett Jeremy és Lydia felé.Amint Jeremy felismerte,nem kicsit idegesítette fel magát.
-Komolyan?Ez megint mit keres itt?Te hívtad?!-kérdezgette dühösen Lydiát.
-Nem.Tényleg nem.-bámulta Antont elmélázva a lány.
Antonin odakocogott az asztalhoz,és széles vigyorral üdvözölte a többieket.
-Nem gondoltátok,hogy kihagyok egy ilyen bulit?!Az egész várost körbefutottam!-felkapott egy széket a szomszédos asztal mellől,és beférkőzött Lydia és Jeremy közé.-Na,rendeltetek már?
Jeremy durcás csendbe burkolózott,a lány pedig a legbarátságosabb mosolyát öltötte fel,és bájosan elkezdett cseverészni a francia diákkal.
Anton úgy irányította a pincéreket,és jóformán az egész helyet,mintha ő maga lenne a főnök.Miután úgy döntött,elege van,hirtelen felpattant,és közölte csodás ötletét.
-Menjünk valami izgalmasabb helyre.